Ha kicsit elgondolkodunk azon, és utánanézünk, hogy hogyan is jut el egy bit információ hozzánk mondjuk az USA-ból, akkor bizony meg fogunk döbbeni. Jelenlegi cikkünkben néhány szót ejtünk az óceán alatti kábelekről, illetve a műholdakról.

Manapság az Internet-forgalom 99%-a tengeralatti kábeleken is átmegy. De hogyan jutottunk el idáig? Az első tengeralatti kábelt még 1850-ben fektették le, majd 1858-ban működésbe helyezték az első transzatlanti távírókábelt is. Később, 1956-78 között több koax kábelt is lefektettek az óceán alatt. Ezeken ment többek között a Washington és Moszkva közötti kommunikáció is. 1988-ban végül üzembe helyezték a TAT-8 névre keresztelt, első optikai kábelt is. Ettől kezdve a kontinensek közötti kommunikáció felgyorsult, sorra épültek az óceán alatti kábelek. Mára száznál is több ilyen kábel biztosítja a zavartalan kommunikációt szerte a világban.

A jelenleg működésben lévő kábelekről egy áttekintő térképet találhatunk a http://www.cablemap.info/ címen, ahol még a kábelek paramétereit is megtekinthetjük. A kábelek egy része 5-6 terrabit/secundumos sebességre is képesek. A tengeralatti kábelekről további részletes információt itt és itt lehet találni.

A másik ilyen, óriási léptékű fejlődésen keresztülment adatátviteli technológia a műholdakhoz kapcsolható. Jelenleg a Föld körül már több, mint 4 ezer műhold kering, kiszolgálva a helymeghatározó, műsorszóró, telefon és egyéb szolgáltatásokat. Találtunk egy képet (forrás:ESA), ahol jól látható, hogy hogyan is néz ki a Föld a műholdjaival együtt (katt a nagyításhoz). Szerintünk elképesztő.

A műholdas kapcsolat egyik legnagyobb problémája a nagy távolság miatti, földi kommunikációnál tízszer nagyobb jelkésleltetés, mely nehezen teszi lehetővé az élő interaktív szolgáltatások bevezetését. Az első távközlési műholdat egyébként 1958-ban lőtték fel. A műholdakról részletesen itt lehet olvasni.

Végül, ha már műholdakról volt szó, illik említést tenni, az első magyar fejlesztési kisműholdról, melyet Masat névre kereszteltek, és 2007 óta fejlesztenek a Műegyetem lelkes hallgatói, és tanárai.

A felhőről már volt szó korábban. Akkor a weben használható szolgáltatásokról, valamint a felhőépítésről volt szó, most arra voltunk kiváncsiak, miként tarthatjuk szinkronban böngészőnket, ha különböző gépeken is szeretnénk elérni ugyanazokat az előzményeket, jelszavakat, könyvjelzőket, alkalmazásokat.

A problémára többféle megoldás van, mi a teljesség igénye nélkül hármat mutatunk be. Elsőként a talán legkorábban létező XMarks névre hallgatót. Az XMarks nem más, mint egy PC-re telepíthető alkalmazás, mely képes együttműködni a Chrome, IE, Safari, Mozilla böngészőkkel. Alapvetően könyvjelzőszinkronizálásra használható, de rendelkezik néhány kiegészítő szolgáltatással, mint például a Smarter Search. Hátránya, hogy minden gépre fel kell külön telepítenünk, ahol használni szeretnénk.

Egy másik megoldás a Chrome böngészőben integráltan megtalálható. A Google-nek amúgy sem kell tanítani a szinkronizációt, mint olyat - gondoljunk csak az Androidra, Gmailre - de a Chrome tényleg jól sikerült. A Beállítások / Személyes dolgok menüpont alatt Gmail fiókunk megadásával a könyvjelzők, alkalmazások, kitöltött adatok, jelszavak is szinkronizálhatóak, így egy másik gép elé leülve bejelentkezés után gyakorlatilag máris otthon érezhetjük magunkat.

És végül néhány szó a Firefix Sync-ről, mely a Chrome-hoz hasonlóan már beépítve megtalálható a böngészőben az Options/Sync menüpont alatt. Itt szinkronizálás céljából létre kell hoznunk egy Firefox accountot, viszont a Chrome-hoz hasonlóan szintén a legtöbb adat felkerül a felhőbe.

Véleményünk szerint, ha a jelszavakat nem is, de a böngészési előzményeket és a könyvjelzőket valóban érdemes lehet szinkronban tartani, amennyiben több számítógépet használnunk munkák során, vagy szórakozás céljából.

A mai világban adataink védelme, és a biztonsági másolatok szerepe felértékelődött. Ha ellopják, vagy meghibásodik számítógépünk, az adatvesztés a legnagyobb probléma. Jelszavak, dokumentumok tűnhetnek el, melyek nélkül nem tudunk dolgozni, nem tudjuk mindennapi teendőinket elvégezni. Ezért nagyon fontos, hogy időről-időre biztonsági mentéseket készítsünk legfontosabb adatainkról. Ennek egyik legjobb módja, ha egy külső winchesterre valamilyen szoftverrel, vagy "kézzel" másolatokat készítünk.

Most azonban olyan ingyenes megoldást kerestünk, melynek segítségével - például az Inclustnál vásárolt 50GB - ftp tárhelyünkre készíthetünk biztonsági másolatokat. Az egyik ilyen, talán legismertebb szoftver mely alkalmas a fenti probléma megoldására a Comodo Backup, mely ingyenesen letölthető innen: http://backup.comodo.com/

Telepítés és a számítógép újraindítása után kattintsunk a Backup/New Backup gombra. Itt egy varázsló segítségével kiválaszthatjuk, hogy mely fájlokat mentsük le és hogyan (van mód pusztán fájlok mentésére - Simple Files, de menthetünk a Comodo saját fájltípusában, vagy akár tömörítve is).

A next gombra kattintva kiválaszthatjuk, hogy ftp serverre szeretnénk elkészíteni a másolatot. Itt adjuk meg a bejelentkezéshez szükséges adatainkat, majd jelentkezzünk be és válasszunk ki egy mappát, ahová a másolatokat szeretnénk készíteni. Fontos, hogy ne a web mappát válasszuk ki, hiszen az bárki számára elérhető egy böngészőből. Ezt követően csak a nextre kell kattintani, majd a Backup now gombbal máris elindíthatjuk a biztonsági másolat mentését.

A jó jelszó kiválasztásához az általános ökölszabály 4 dolgot mond: Legyen benne szám, kisbetű, nagybetű és legyen legalább 8 karakter hosszú. Ezeknek a szabályoknak a betartásával, brute-force módszerekkel (elméletileg) nehezen megfejthető karaktersorozatot kell, hogy kapjunk. A gyakorlatban azonban hogyan is találjuk ki az új jelszavainkat, ha már eljutottunk odaáig, hogy nem a 10 leggyakrabban előforduló jelszó közül választunk magunknak? Legtöbbször fogunk egy hétköznapi szót, ami valószínűleg ugyanúgy megtalálható egy nagy szótárfájlban és kicserélgetünk benne néhány betűt. Például legyen a kiindulási szó az, hogy bicikli. A tapasztalt felhasználó ezt nem így használja, önmagában, hanem átalakítja úgy, hogy a biztonságos jelszóhasználatra figyelő szoftverek elfogadják azt és ne lehessen túl könnyen kitalálni se mások által. Mondjuk kicseréli az "i" betűket 1-esekre, naggyá alakítja a "k"-t és a végére beír egy 2-est. A nagyon edzettek még egy írásjelet is elrejtenek benne valahol. A helyettesítések végén létrejövő jelszó már nem igazán hasonlít az eredetire: b1c1+Kl12.

A fent leírt gondolatmenettel viszont 2 probléma adódik. Az egyik, hogy a végeredmény hús-vér emberek számára elég nehezen megjegyezhető, így a gyakorlatban viszonylag kevesen választanak ennyire bonyolult jelszavakat. A másik gond, hogy a kiindulási alap nagy valószínűséggel megtalálható egy szótárfájlban és az elvégzett helyettesítések is standard módszereknek számítanak. Így a különböző brute-force jelszó-törő programok könnyen kitalálhatják a végeredményt is, pedig az elején pont az volt a célunk, hogy elkerüljük az ilyet. Az fenti módszerrel történő jelszógenerálás hamis illúziókba ringathat a biztonságot illetően.

Az imént felmerült problémákra megoldásként a tapasztaltak manapság egyre inkább azt kezdik javasolni a felhasználóknak, hogy jelszóként használjanak több, egyszerű szóból álló összetételeket, akár komplett mondatokat és válasszák el ezeket egyszerűen szóközökkel. Mondjuk egy lehetséges jelszó lehet ez is: hoember gumikacsa toportyu. Nagy előnye, hogy megjegyzése borzasztó egyszerű. Képzeljük csak el, ahogy egy hóember, aki töpörtyűt eszik farkasszemet néz egy gumikacsával. Ugye, hogy képtelenség? Akkora, hogy már meg is maradt a fejünkben. :) Egyedül a szavak sorrendjén lehet elbukni, de ha egyszerűen méret szerint haladunk a nagytól a kicsi felé, máris nyert ügyünk van. Másik nagy előnye az ilyen jelszavaknak, hogy mivel rengeteg karakterből állnak, normál brute-force módszerrel lehetetlen megfejteni őket. Szótárfájlt használva pedig, mivel egy szó helyett három is áll egymás után, exponenciálisan nő a lehetőséges jelszavak száma.

Közel 20 éven keresztül próbáltunk meggyőzni mindenkit, hogy olyan jelszót használjon, amire az emberi aggyal nehéz visszaemlékezni, de egy erős számítógéppel, jó algoritmusokkal könnyen megfejthetőek. Egy valamiben viszont biztosak lehetünk: A legjobb jelszó az, amit nem mondasz el másoknak és nem figyel ott semmilyen öntapadós cetlin a monitor szélén. :)

A cikk az xkcd kapcsolódó képregénye nyomán íródott: xkcd.com/936/.